Volt egyszer egy család

Eredményt és véleményt hirdet fogalmazásíró pályázatunk zsűrije

Tavasszal hirdettük meg lapunk fogalmazásíró pályázatát a család témájára, melynek eredménye sok-sok munka lett, olyannyira sok, hogy nem tudtunk mindnek helyet biztosítani kisújságunkban. Az eredményt a Tomán Mária nyugalmazott magyartanár, Molnár Eleonóra újságíró és Rajnai Anita lektor összetételű zsűri értékelte, majd Tomán Mária foglalta össze.

Eszerint a pályaművekben a témát 3 módon közelítettétek meg. Egyesek a családtagok tulajdonságainak felsorolását tartották fontosnak, s ez főleg a külső tulajdonságok leírásában merült ki. A másik csoportba azok a fogalmazások tartoznak, amelyekben találunk ugyan a fentiekhez hasonló leírást, de a család tagjainak jellemét is megismerjük cselekedeteik, egymáshoz való viszonyulásuk révén, mert ezeknek a fogalmazásoknak írói elbeszéléssel és párbeszéddel keltik életre a „családi képet”.

A pályázók közül néhányan elmélkedő írást küldtek, amelyekben a családdal kapcsolatos véleményüket, észrevételeiket, gondolataikat fogalmazták meg. Mégis találunk ezekben az írásokban lényegre tapintó, megszívlelendő gondolatokat:

A budiszavai Vörös Henrietta szerint a családban szeretnek, vigyáznak ránk, és mindig biztonságban érezzük magunkat. Bitó Szilvia törökbecsei hetedikes idevágó gondolata: „mi tudjuk, hogy van apánk, anyánk, vannak nagyszüleink és további családtagok, de csak különleges pillanatokban értjük meg, hogy ezek az emberek mennyit jelentenek nekünk, és hogy ezen a világon senki más nem fog minket úgy szeretni, mint ők.” A következő gondolatok Móricz Kincső Boróka bácsfeketehegyi nyolcadikos írásából való: „Az a jó, ha a nagy család tagjai gyakran találkoznak. Még ha messzebb laknak is a rokonok, összejöhetnek egy délutánra, hétvégére. Igazán szoros kapcsolatban élni csodálatos érzés. A valahova tartozás és biztonságérzet pótolhatatlan.”

A szajáni Jenován Flórián egyenlőség jelet tesz az otthon és a család fogalma közé, Holló Ervin doroszlói ötödikes azt figyelte meg, mi „a hiba a mostani családokban”. Régen minden étkezésnél együtt volt a család, mindent megbeszéltek. Ma a felnőtteket a munka, a gyerekeket a számítógépezés távolítja el a családtagoktól, a társaktól.

A fogalmazási készségetek azokban az írásokban mutatkozik meg leginkább, amelyekben „életre keltitek a családi képet”, és az élményekből fakadó mondatok szöveggé szerveződnek. Ezek az élmények Vörös Henrietta, Móricz Kincső Boróka, Jenován Flórián és Holló Ervin megállapításait igazolják egy-egy szakasz végén vagy az írás befejező részében, így: „Szeretném, ha sokkal többször lennénk együtt, és sokat kirándulnánk.” (Kórizs Sarolta, 3. oszt., Bácsfeketehegy); „Mi nagyon sok időt töltünk együtt, minden programon és ünnepen. Talán ez a legszebb egy családban. Sokat együtt lenni jóban-rosszban. Vigyázni egymásra” (Zemkó Attila, 4. oszt., Szabadka, J. J. Zmaj iskola); Szombaton este van igazán együtt a család. „Ezek az esték megkoronázzák az egész hetet.” (Fehér Noémi, 4. oszt., Szabadka, J. J. Zmaj iskola); „Sokszor arra gondolok, bárcsak mindig vasárnap lenne.”(Bálint Réka, 6. oszt, Óbecse, Samu Mihály isk.); „A szépen megterített asztal mindig hazavár minket.” (Könyves Fanni, 8. oszt., Ada).

Érdekes volt megfigyelni családmodell szempontjából is az írásokat. Pl.: Az egygyerekes családban a kis matematikai zseni végtelenül sok szeretetet, törődést kap szüleitől. Időt, fáradságot, pénzt nem sajnálva segítik fiukat tehetsége kibontakoztatásában; A másik családban mindkét szülő reggeltől estig dolgozik, hogy – szavaik szerint – gyermeküknek minden kívánsága teljesüljön, mindene meglegyen. A gyermek pedig nagyon egyedül érzi magát, és így vélekedik: „Mindenem megvan, csak ők (a szülők) hiányoznak”. A többgyermekes családban mindkét szülő dolgozik, a gyerekeket mégis mindennap terített asztal várja, mert az anya és az apa felváltva főz; Gyakori az olyan család, amelyben a nagyszülők is besegítenek, de a gyerek-szülő kapcsolatot ez nem pótolja teljesen; A legtöbb esetben a szülők nem azért dolgoznak látástól vakulásig, hogy halmozzák a pénzt, hanem azért, mert a keresetükből nem tudják eltartani a családot. A gyerekek megértik, miért kell nélkülözniük az együttlétet, mégis megfogalmazzák a vágyukat, mint Véber Róbert adai ötödikes: „Én, ha nagy leszek, olyan munkahelyet szeretnék, ahol nem kell egész nap dolgozni, mint apának.” Nagyon szomorú, ha az egyik szülő nélkül marad a család, különösen, ha a nagycsalád emiatt szétesik, mint Velemirov Jován családja. A kis Jován nevelőszülőkhöz kerül, váltakoznak az idegen családok, most új iskolába jár, ahol jól érzi magát, mert az osztálytársakban barátokra talált.

Persze nemcsak az a fontos, mit írtok le, hanem az is, hogyan fogalmazzátok meg gondolataitokat, mondanivalótokat, milyen eseménybe ágyazzátok, hogyan szerkesztitek meg a fogalmazást: Méhes Arnold (Bácskossuthfalva) egy jelenetet választott a nagycsalád életéből, nagyapa hetvenedik születésnapját, s úgy írta le, mintha kamerával örökítette volna meg. Ám egy-egy hangulatos mondat keretként fogja közre ezt a rövid életképet, és úgy tűnik, mintha verset olvasnánk; Fontányi Rékáéknál (Gunaras) disznóvágáskor jön össze a rokonság, s ez adott alkalmat a családtagok bemutatására; Nagyon mozgalmasak a fürdőszoba megrohanásáról szóló élmények. Ezek is jó alkalmak a jellemzésre (Dékány Máté, Spasić Nikola, Szabadka, J. J. Zmaj isk.); A földműves családban az együtt töltött időt az évszakok határozzák meg (Kubicsek Anett, Doroszló); Nagy Angelika (Szabadka, Ivan G. Kovačić isk.) úgy foglalja keretbe a forgalmas utcában élő család bemutatását, hogy a bevezető részben kívülről indulva vezeti az olvasót a házba, s a befejezésben ismét kivezet: „Ha az ablak előtt elmegy egy idegen ember, fény szűrődik ki.., és hallhatja, hogy itt egy szeretetteljes család él.” Répási Nikoletta (Óbecse, Samu Mihály isk.) a Kakasok elosztása c. mese szereplőit cseréli fel saját családtagjaival, és ez nagyszerűen működik az egész fogalmazás folyamán. Így oldja fel a mindennapi élet feszültségeit, egyhangúságát, és örömet, derűt vásárol a családba.

Ebben a sorban magasan kiemelkedő Balog Virág Ágnes (Ada) írása. Mintha összebeszéltek voltan Bitó Szilviával, és Szilvia gondolata („...de csak különleges pillanatokban értjük meg, hogy ezek az emberek – hozzátartozóink – mennyit jelentenek nekünk”) Balog Virág Ágnes fogalmazásában fiktív (elképzelt) történetté terebélyesedik... (a szabadkai bolhapiacon a tömegben elvesztik egymást a fiktív család tagjai, majd újra egymásra találnak. „... már senki sem törődött a portékákkal, étellel... csak egymást keresték”.) Ágnes kívülállóként mondja el a történetet, miközben az olvasóval kommunikál: „Magam sem tudom, hol kezdjem...” „Elmesélek egy történetet... egy kitalált családról.” „Szóval, hogy nevet adjak a családnak.” „...hogy is van ez?” „Na, de időzzek!” „Mondjam, ne mondjam?”

Végül, de nem utolsósorban a nyelvi kifejezőkészségetek, szókincsetek gazdagsága növeli az írások értékét. Ezért jó, hogy sok fogalmazásban találtunk olyan szavakat, kifejezéseket, melyek a képszerűség erejével hatnak: „Olyanok vagyunk, mint a gombák” (a család esőben sétál); Reggel a család elindul otthonról (munkába, iskolába „... a kutyák pedig nagy, bogárszemekkel néznek utánunk.” „...a bátyám már kitaposta az utat előttem az iskola felé.” „... a türelem azért nekik nem jön mindig össze.” „Gergő.. a piros Hondával fűzi a lányokat.” Hogy a szavakkal játszani is lehet, azt Lak Ádám (Bácskossuthfalva) bizonyította be, mert a Lak családban ez megszokott dolog. Nálunk reggel „folyik a harc a fürdőszobáért”, este pedig „megtelik a Lak-lak.” Kilenc óra körül Ádám aludni megy, de megtörténik, hogy már előbb is „pihenteti a szemét”.

A sok-sok fogalmazásról még sok-sok mindent el lehetne mondani, de a bíráló bizottság itt megállt, és eldöntötte, ki kapjon díjat, és ki részesüljön dicséretben.

 

A díjazottak

1. díj: Balog Virág Ágnes, 8. osztály, Ada
2. díj: Lak Ádám, 5. osztály, Bácskossuthfalva
3. díj: Vajtai Viktória, 4. osztály, Palics

 

Dicséretben részesül

Csömör Nikoletta, 7. osztály, Padé; Rajsli Rebeka, 6. o., Budiszava; Fontányi Réka, 6. o., Gunaras; Király Emese, 8. o., Ada; Varnyú Róbert, 5. o., Samu Mihály iskola, Óbecse; Répási Nikoletta, 5. o., Samu Mihály iskola, Óbecse; Méhes Arnold, 5. o., Bácskossuthfalva; Kórizs Sarolta, 3. o., Bácsfeketehegy; Holló Ervin, 5. o., Doroszló; Pece Anderla Rita, 5. o., József Attila iskola, Újvidék; Kerekes Zsóka, 3. o., Bácsfeketehegy; Dékány Máté, 4. o., J. J. Zmaj iskola, Szabadka.