.jpg)
Önmagában a sok pénz, gazdagság sem tesz valakit boldoggá, a boldogságért bizony meg kell dolgozni. Legkönnyebben akkor érhető el, ha azt csinálod, amit szeretnél. A
A Mézeskalács szeptemberi számában a nyári élmények és az iskolakezdés mellett néhány érdekes bogárfajt mutatunk be nektek. A rovarok, vagyis a
A Jó Pajtás gyermeklap, noha nyári szüneten van, készül a...
Az egész egy magyarórán kezdődött. Ültem a padban és bámultam a táblát.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, és mire kinyitottam, egy mezőn találtam magam.
A messzi távolban egy várat pillantottam meg. Közelebb merészkedtem, ahol két katona őrködött, nem állítottak meg és nem igazoltattak, amikor szerettem volna átlépni a vár kapuján. Az udvar közepén egy csodás szökőkút állt, a vize tükörtiszta volt, teljesen elvarázsolt. Egyik pillanatról a másikra árnyék vetült rám, s egy hang szólalt meg mögöttem:
– Ki vagy te, s mi járatban vagy erre? – kérdezte.
– Dávid a becsületes nevem, és sok minden megtetszett e várban. Szívesen megismerném, milyen az élet nálad! ̶ mondtam meglepve, mivel bordó palástban, s koronával fején egy király állt mögöttem.
Alacsony, erős testalkatú volt, arcát erősen kiemelkedő orra, duzzadó ajka, barna, fénylő szemei tették jellegzetessé. Haja a válláig ért. Mátyás király állt előttem.
̶ No, ennek semmi akadálya! Ha van kedved, maradj nálunk! ̶ kaptam a választ.
A király egy hosszú folyosón vezetett végig, ahol szebbnél-szebb festmények borították be az egész falat. Mikor a folyosó végére értünk az utolsó szobához, megjegyezte:
̶ Ez a te szobád, itt megpihenhetsz az éjjel. ̶ A szoba közepén egy hatalmas ágy helyezkedett el, amelyet rögtön ki is próbáltam.
Másnap reggel felfedezésre indultam. Az egész királyság már ébren és talpon volt, sürgött-forgott, mert aznap tartották a lovagi tornát. Mátyás király megkérdezte tőlem:
̶ Tudsz kardot forgatni és íjjal lőni?
Válaszomat meg sem várva, hozott mindent, ami ehhez a sporthoz szükséges.
Ellenfelemnek egy marcona török harcost választottak.
Mögöttem suttogták:
̶ Szegény fiú, Hansot még senki sem győzte le!
Megkezdődött a párbaj. Forgattam kardomat, de Hans igen erősnek bizonyult és vereséget szenvedtem. Földre huppantam.
Már azt hittem vége az életemnek, de ekkor tanárnőm kedves mosolya és szólongatása nyugtatott meg, hogy csak álmodtam. Szívesen visszautaznék Mátyás király korába, hogy újabb kalandokat éljek át.
Balog Dávid, 5. osztály, Emlékiskola, Zenta
