Legfrissebb számaink

  LXXIII. évf. 34. szám

Krokodilos fogkrémnél

nincsen finomabb,

pedig a

krokodilos fogkrémet

enni nem szabad.

Krokodil a fogkrémen

szörnyen vicsorog,

bizony a krokodilos

 

  2019 - 9

Egy esős délutánon, amikor az erdőben makkot és diót gyűjtögettem, gondoltam egyet, és előkerestem otthon a csizmákat. Nagy meglepetésemre egy termetes lyuk tátongott az egyiken!

 

Újdonságok

   Felsőhegy várja a sakkozókat

2019. Nov.11.

A felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály iskola lesz idén a 44. Jó...

Nyári élményeim egy virágba burkolva | Varga Polyák Boglárka, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka

Nyári élményeim | Csákány Petra, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka

Összefogásban az erő |

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodajáték. Évente egyszer szervezték meg, és az volt a lényege, hogy a csapatoknak, akik beneveztek, Zenta, egy vajdasági kistelepülés legszebb helyeit kellett bejárniuk. Eközben megfejthették a rejtvényeket, így eljuthattak az elrejtett kincshez.

Az idei évben a zentai Emlékiskolából hárman voltunk szerencsések, akik részt vehettünk a játékban. Eljött a nagy nap, a magyartanárnőnktől kaptunk egy levelet, amelyben egy utasítás állt, hogy keressük meg azt a helyet, ahol a víz legyőzi a tüzet. Marci rögtön tudta, hogy a Tűzoltólaktanyáról van szó. Azonnal elindultunk, ott egy öreg bácsi várt minket. Körbevezetett bennünket, megcsodálhattuk a több mint száz éves, szecessziós épületet. A kapunál a bácsi átadta nekünk a következő levelet, amelyet Emília nyitotta ki, a következő állt benne: Zenta tüdeje.
Egymásra néztünk, és tudtuk, hogy csakis a Népkert lehet az. Siettünk is oda. Útközben azon gondolkodtunk, hogy ezen a hatalmas területen hová rejthették a következő levelet. Kitti erre azt válaszolta, hogy csakis a kútnál találhatják meg, azt a helyet mindenki ismeri. S valóban ott várt bennünket az üzenet. Marci bontotta fel a borítékot a következő üzenettel: Keresd az evezős bácsit! Ez csakis a Révész-szobor lehet! - ujjongott Emi.

A Tisza-partra, a Révész-szoborhoz siettünk, ahol az evezőre rákötve várta a csapatot a következő utasítás. Ahogy álldogáltunk a szobor mellett, akkor tűnt fel igazán, hogy milyen hatalmas ez az alkotás. Kitti olvasta fel az üzenetet, amely a következő volt:
Keresd a helyet, ahol a városod belátod! Hárman mondtuk izgatottan egyszerre, hogy ez a Kilátó lehet. A Zentai Városházához siettünk, majd megmásztuk a több mint háromszáz lépcsőt a toronyba, ahol  a zentai csata csodálatos, kézzel elkészített makettjén várt minket a következő feladat: Keresd a helyet, ahol emléket állítottak nekem!

Ez az emlékmű lesz! - kiáltottuk fel egyszerre határozottan. Elindultunk a csodálatos parkon keresztül a színpompás szökőkút és Pavilon mellett, majd végig a Tisza-parton, az öreg gesztenyefák útján. Útközben arról beszélgettünk, hogy milyen csodálatos helyen élünk. Emília a Tiszára mutatott, ahol hattyút pillantott meg. Olyan jó, hogy nekünk folyónk is van!-újságolta örömmel.
Megérkeztünk az emlékműhöz. Az emlékmű lábánál rátaláltunk a kincsre, amely egy dobozban volt elrejtve. Jutalmunk egy könyv és egy üzenet volt: Összefogásban az erő.

Nagyon büszkék vagyunk, hogy egy győztes délvidéki kis városban élünk, hiszen itt állították meg a török csapatot Savoyai Jenő hadvezér által. Biztosak vagyunk abban, hogy aki egyszer itt jár, nem felejti el ezt a gyönyörű kis települést, amely színes, kulturális életéről is ismert. Szeretnénk szerencsét próbálni a következő alkalommal is a kincskereső játékban. Aki nem hiszi, járjon utána ennek a csodálatos településnek.

Készítették: Barna Emília, Szarka Kitti, Csáki Márton 5. osztályos tanulók,

Stevan Sremac Általános Iskola, Emlékiskola, Zenta, 

Scroll to Top